Mostanában nem egyszerű veled az élet. Eddig se volt midig az, hiszen te már elég pici korodban megtanítottál minket arra, hogy egy kis különálló, határozott egyéniség vagy, határozott és eltántoríthatatlan elképzelésekkel. Ezt igyekszem, igyekszünk is kezelni, megérteni, kibontakoztatni a személyiségedet, de van amikor elfáradok én is, te is, apa is. Főleg egy ilyen hosszú ideje tartó nem alvós, betegeskedős időszak után, közben, alatt, ki tudja.
Szóval ma szombat van. Apa dolgozik. Mi pedig elmentünk a sószobába, hogy kicsit rásegítsünk a gyógyulásra. Ott még minden rendben ment, szépen eljátszottál, jöttél öltözni amikor szóltam. Na de utána amit a bevásárláskor produkáltál, hajajaj, minden szempár minket nézett. A probléma az volt, hogy levette a boltban rólad a sapkát, kabátot kizippzároztuk, de neked ez nem volt elég le is akartad venni. Én ezt nem engedtem, mondván még beteg vagy, meg amúgy sincs nagy hőség a boltban. Minden érvelésem hiábavalónak tűnt, te csak kötötted az ebet a karóhoz és én is. Hiába na, ha két makacs ember találkozik, hej de sokat fogunk mi még vitázni kamaszkorodban :-) A vége az lett kb 15 perces, cirkusz után, hogy lecibáltad magadról a kabátot én meg már nem ellenkeztem, feladtam, győztél.
Ez még csak az első felvonás volt. Utána a színházban ebédeltünk, illetve ebédeltünk volna ha ott is nem verted volna ki a dilit amikor kihozták az ebédet. Te drágám hangos FÚÚÚÚJJJJ felkiáltással tudattad mindenkivel, hogy te ezt itt, és most nem fogod megenni. Rád hagytam, én szépen elkezdtem kanalazni a finom gyümölcslevest. Hála ég, hamar meguntad a duzzogást és a levesből kinalazott gyümölcsöket megetted. A második fogásból se ettél sokkal többet, de azt legalább már halkabban tetted, kivéve amikor épp sikongatni támadt kedved, minden vendég nagy örömére.
Most végre alszol, Remélem mire felébredsz kialuszod magadból ezt a hisztis délelőttöt .
Puszi: Anya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése