Drága Kislányom!
Na mit csinál az ember lánya, egy átlagos március 15.-ei reggelen, hajnali fél 6-kor.
Na mit????
Joghurtot eszik, mi mást. :-)
Bizony kislányom téged aztán cseppet sem zavar, hogy ma piros betűs ünnep van és, a hosszú hétvége utolsó napja, és esetleg kicsit aludhatnánk még tovább is mint fél 6. Nem-nem, no azt már nem " anyaaaaa kialudtam magaaaammm" felkiáltással elég határozottan a tudtomra adtad, hogy ennyi és nem tovább, nincs alvás. :-)
Én meg már meg se próbálok trükköket bevetni, hogy nyerjek még 10 percet, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy teljesen felesleges. Így hát kibattyogunk, félig csukott szemmel (azaz inkább csak az én szemem van csukva) a nappaliba. Bogyó és babóca be, anya pléd alá burkolózva próbál még nyerni pár percet. Ami aztán szó szerintre sikerül, mert Te édes kicsikém egy hirtelen ötlettől vezérelve felkiálltasz " anyaaaaa joghurtot akarooooook". Igen jól olvasod, akarooooook. Hogy én hányszor.de hányszor elmondom egy nap, hogy nem kicsikém nem akarok, hanem szeretnék, esetleg kérek, anya. Nem, te mindegy egyes alkalommal, akarsz. Csak reméykedem, hogy egyszer majdcsak nyitott fülekre talál, kitartó vagyok :-)
Így esett hát, hogy azon a szép márciusi hajnalon, joghurtos pohárral a kezedben ünnepelted meg a márciusi ifjak hőstetteit :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése